Múlandóság, álom?
de magam előtt látom
mint érthetetlen homály
melyben mint csillám keveredik
az öröm és mámor
vakít engem, akár a járom
mit eközben magamra rántok.
Néha csak az emészt
nem akarom látni
legyek vak, üres tekintet
s világtalan elme
talán könnyebb lenne
de kétely ébreszt, ez nem megoldás
hol ébreszthet reményt vak oroszlán
kinek vérző sebei a földre taszítják
Remény!
ki meghalsz utoljára és feltámadsz először
életem vállalt keresztje, nyiss utat nekem.
Először láttam az aranysárkány táncát
pillanat csupán, de megértettem
olyanná kell válnom, amilyen ő
de hogyan és miként?
Mi az ő dallama és miként remél?
Jó lenne tudni és kapaszkodni
mert magas a hegycsúcs, s félelmes a mélység
de mászok tovább, ha kell lassan
botladozva
jéghideg széllel dacolva
mert csak ott fent nyílik az örök virág
amiért küzdöttem oly sok éven át!
(2008?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése