Ügyeim intéztem és a helyi járaton összefutottam egy enyhén alkoholista emberrel. Mindenkihez próbált szólni és végül - ahogy lenni szokott - megtalált engem is. Kérdezi tőlem, kinéz-e 75 évesnek. Mondtam nem. Utána hozzátette, hogy ő elmenekült a stressz elől Villányba. Nézzem meg, az emberek itt mind rohannak. Én csak szokásomhoz híven mosolyogtam és egyet értettem. Elsuhant közben a busz a temető mellett. Megjegyezte, itt van már édesanyja, édesapja, mamája is, mindezt enyhe groteszk vidámsággal. Két megálló után leszállt, bár előtte még elkönyvelte magának, hogy a buszvezető biztosan autóversenyző volt korábban.
Miután tovább haladtunk, a széken egy öreg nagy egyetértésben szomszédjával közölte velem, hogy lehet valamikor értelmes volt, de már flúgos. Nem válaszoltam semmit. Lehet hogy bolond már... de legalább boldog.
Kinéztem az ablakon a tájra... a természet felé... mindig hazavár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése