Gondolatban ott vagyok, s látom a kéklő határt
a nap süt rám, s zöldellő mezők árja
pihenteti lelkem.
Ott vagyok, bár szemem mást lát
de akaratom erősebb s lecsukódik az ablakvilág
nincs hatalma felettem.
Gondolatban ott vagyok
vágtázom a végtelen határon
szabad vagyok, láncok nélkül
úgy ahogy régen, nagyon régen
A táj szelleme szívemben él
s lelkem teremti a harmóniát
Nincs illúzió, csak valóság
mit megteremt az ember, magányos órán
Mosolyogj rám!
(2008?)
Megj.: Azóta tényleg nem illuzió, hanem valóság ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése