Itt a múlt kései keltik félelmem
szembenézek vele s újra látok
Homokszemként pereg a valóság arcom előtt
miközben csupán a végét várom.
Nem érdekel a tudományos szólam
üres, akár a lelketlen világ
Nincs értelme, csak rikitani vágy
s marcangolja önmagát.
Szabad vagyok
jármot csak igaz célért veszek
nem nehezítem léptem acélláncok felett
Őszinte a hitem, nincs kétely bennem
már átlátok a káosz mezsgyéjén
nem mérgezem magam vele.
Csak mi igaz, az előtt hajtok fejet.
(2008. II. 27.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése