vasárnap, május 11, 2008
szombat, május 10, 2008
Művek: A khál hűség fogadalma (első rész)
A tudás változhat, a hit örök.
Az eszme elveszhet, az áldozat soha.
Az akarat megtörhet, de a remény marad.
A bizalom egyetlen támasza a becsület maga.
A szabadság fénye a szolgálat.
Az élet világa, mit teremt, a célom.
Kardom s karmom éle az ősi hatalom.
Tekintetem, tetteim világa, szabad akaratom,
eggyé válik szavaimmal.
Égiek halljátok hangom. Ordítom felétek,
porszemként a sivatag tengeréből.
Nem nyugszom.
Az aranyló nap tűze keltsen lángot.
Omoljanak le az émelyítő határok
előttem.
Őseim körében
térdre borulva
fogadalmat teszek.
Örzöm a fényt míg élek.
Bármerre visz a sors, bármerre járjak
sötét mélységek honában
sziklaszirtek élces ormain
vad, burjánzó erdők ösvényein.
Megtartom szavam.
Az eszme elveszhet, az áldozat soha.
Az akarat megtörhet, de a remény marad.
A bizalom egyetlen támasza a becsület maga.
A szabadság fénye a szolgálat.
Az élet világa, mit teremt, a célom.
Kardom s karmom éle az ősi hatalom.
Tekintetem, tetteim világa, szabad akaratom,
eggyé válik szavaimmal.
Égiek halljátok hangom. Ordítom felétek,
porszemként a sivatag tengeréből.
Nem nyugszom.
Az aranyló nap tűze keltsen lángot.
Omoljanak le az émelyítő határok
előttem.
Őseim körében
térdre borulva
fogadalmat teszek.
Örzöm a fényt míg élek.
Bármerre visz a sors, bármerre járjak
sötét mélységek honában
sziklaszirtek élces ormain
vad, burjánzó erdők ösvényein.
Megtartom szavam.
csütörtök, május 08, 2008
Álom: A veszett róka (rémálom?)
Fura álmom volt a tegnapi estén. Leírom, pusztán érdekességből.
Az erdőt jártam, amikor a semmiből egy róka támadott meg. Körülöttem volt pár megrémült ember, de mindenki próbált elfutni. A megveszett állat engem nézett ki magának, miután testvéremet villám sebességgel megharapta. A küzdelemből én kerültem ki győztesen, de elszenvedtem egy kisebb marást, ami éreztem, végzetes lehet. Hazatérve hiába meséltem el akárkinek a történetet, senki se hitte el. Orvoshoz mentem, hogy segítséget kérjek, de csupán közöny fogadott. Állapotom egyre rosszabbodott és már vért köptem többször is (ne keressünk logikát :) ), amikor egy öreg bácsi észrevett és végre felhívta rám a figyelmet. Rögtön egy doktornőhöz kerültem, aki nagyon aggódott látva a vért, de azt továbbra se akarta elhinni, hogy egy veszett róka mart meg. Már a végét vártam az egésznek, amikor megjött a hir, megtalálták az állat tetemét és igazam volt. Megkaptam az ellenanyagot, én és a báttyám csakhogy ...
Én nem lettem már jobban, csak egyre roszabbul... Utolsó emlékem hogy testvérem mellett összerogyok és kegyetlenül szenvedek ... Általában ilyenkor szoktam felébredni ... de most nem ébredtem fel ....
Nagyon rossz érzés volt átálmodni a halált, de utána képek jelentek meg... Láttam ahogy gyászolnak engem páran, akik ugyan nem hittek nekem, de segíteni akartak és megtudtam ... engem nem a veszettség ölt meg, hanem az ellenanyag ...
Érdekes álom...
Az erdőt jártam, amikor a semmiből egy róka támadott meg. Körülöttem volt pár megrémült ember, de mindenki próbált elfutni. A megveszett állat engem nézett ki magának, miután testvéremet villám sebességgel megharapta. A küzdelemből én kerültem ki győztesen, de elszenvedtem egy kisebb marást, ami éreztem, végzetes lehet. Hazatérve hiába meséltem el akárkinek a történetet, senki se hitte el. Orvoshoz mentem, hogy segítséget kérjek, de csupán közöny fogadott. Állapotom egyre rosszabbodott és már vért köptem többször is (ne keressünk logikát :) ), amikor egy öreg bácsi észrevett és végre felhívta rám a figyelmet. Rögtön egy doktornőhöz kerültem, aki nagyon aggódott látva a vért, de azt továbbra se akarta elhinni, hogy egy veszett róka mart meg. Már a végét vártam az egésznek, amikor megjött a hir, megtalálták az állat tetemét és igazam volt. Megkaptam az ellenanyagot, én és a báttyám csakhogy ...
Én nem lettem már jobban, csak egyre roszabbul... Utolsó emlékem hogy testvérem mellett összerogyok és kegyetlenül szenvedek ... Általában ilyenkor szoktam felébredni ... de most nem ébredtem fel ....
Nagyon rossz érzés volt átálmodni a halált, de utána képek jelentek meg... Láttam ahogy gyászolnak engem páran, akik ugyan nem hittek nekem, de segíteni akartak és megtudtam ... engem nem a veszettség ölt meg, hanem az ellenanyag ...
Érdekes álom...
hétfő, május 05, 2008
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! �
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
vasárnap, május 04, 2008
Életkép: Lassan visszakapom hallásom
Nehéz idők jártak felettem mostanság. Lassan öt napja nem hallok jobb fülemre, de a mai nap végre változás történt. Apránként ugyan, de kezdem újra felfogni a rezgéseket és nem néma kongó üresség a társam a nap folyamán.
Hiszem, hogy lassan, de biztosan haladok a gyógyulás felé. Kicsit átérezhettem, milyen lehet úgy élni, hogy semmit se hallasz. Ijesztő! Még ilyen rövid idő alatt is kezdtem átállni más érzékszerveimre. A látás sokkal dominánsabb lett és mivel alig értettem valamit a beszélgetésekből, sokkal többet figyeltem az arc vonásokra, a mimikára... a csendes jelekre.
A legtöbb dolog értékét csak akkor ismerjük fel, amikor elveszítjük ... :(
Hiszem, hogy lassan, de biztosan haladok a gyógyulás felé. Kicsit átérezhettem, milyen lehet úgy élni, hogy semmit se hallasz. Ijesztő! Még ilyen rövid idő alatt is kezdtem átállni más érzékszerveimre. A látás sokkal dominánsabb lett és mivel alig értettem valamit a beszélgetésekből, sokkal többet figyeltem az arc vonásokra, a mimikára... a csendes jelekre.
A legtöbb dolog értékét csak akkor ismerjük fel, amikor elveszítjük ... :(
szombat, május 03, 2008
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)