Nehéz idők jártak felettem mostanság. Lassan öt napja nem hallok jobb fülemre, de a mai nap végre változás történt. Apránként ugyan, de kezdem újra felfogni a rezgéseket és nem néma kongó üresség a társam a nap folyamán.
Hiszem, hogy lassan, de biztosan haladok a gyógyulás felé. Kicsit átérezhettem, milyen lehet úgy élni, hogy semmit se hallasz. Ijesztő! Még ilyen rövid idő alatt is kezdtem átállni más érzékszerveimre. A látás sokkal dominánsabb lett és mivel alig értettem valamit a beszélgetésekből, sokkal többet figyeltem az arc vonásokra, a mimikára... a csendes jelekre.
A legtöbb dolog értékét csak akkor ismerjük fel, amikor elveszítjük ... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése