szombat, június 21, 2008

Képek: Kuru

Füzeteimet rendezve, kimenekítettem pár dolgot az utókornak :)

Ez itt lent Kuru, amit a Vér alakos elemeinek kórélettana kurzuson alkottam :)
A név kháli irás alatta.


Találtam még egy iratot. Bal oldalon magyarul a szöveg, jobb oldalt pedig kháli írásjelekkel ugyanaz. (a nyelv magyar ott is)

Az előző versem kézirata



Művek: Ki sohasem tagadott meg

Az emlékeim szárnyat bontanak
kietlen, sötét kint az éj.
Fázok, lelkem a hidegtől fényét veszti.

Tűzet idézek, szólítok a messzeségből
arcod mosolya még most is bennem él.

Látod az albatroszok égi táncát?
Szárnyaik, mint álmok suhannak
a kék ég alatt.
Nem felejtenek. Az idő eljárhat felettük,
s csak komor fellegek hirdetik világukat, de múltjuk
szépsége fénylő marad, s mint csillag egy fagyos éjszakán,
nem hagynak magunkra.

Bocsáss meg nekem. Tagadás súlyos szürke ködét
húztam magamra, hogy rejtsem törött szárnyaim.
A sors elé dobtam mindent, eltékozoltam aranyló kincseid,
gyarló hittel, hogy véle veszik bűnöm is.

A teher maradt, az idő elszállt.
Vad forgatag... és én balga, gondoltam magával vitt mindent.
Villámként ébresztett a távoli szó, mint baráti gondolat
s fájó sebek ezrei szakadtak fel bennem.

Nem felejtettél el engem!

S én, ki hittem a múlt bástyája vagyok darabokra törtem.
Szégyen égette le a mázt rólam, s rájöttem, egy senki vagyok.
A hatalmas űrt visszatérő képek apró darabjai töltötték be.

A rózsák szirmot bontanak majd lehullanak. Nincs hatalmam
a földi virágok felett, de a tündöklő szépség
mit szívedben őriztél, örök példa előttem. Köszönöm neked.

Ez az egyetlen minek hatalma van bűnöm felett; s a vad bogáncs
elhervad az élet lángjától.

Nem tudhatom merre visz utad, kísérjenek az igaz csillagok,
de mit adtál nekem, oly régen, én soha többé meg nem tagadom.

csütörtök, június 12, 2008

Életkép: Vége az anatnak :)

3 év után végre vége. Sikerült.

Hangulatomat legjobban egy "rendrakás" közben előkerült mp3 tükrözi:
The price of freedom

Megyek tovább :)
ki tudja merre... ki tudja hová ...
:D

szombat, június 07, 2008

Művek: Kép és gondolat

"Minden vörös rózsát a főnix lángjai közé dobok, hogy
megtaláljam az egyetlen, igazi arany virágot."
Kazur