Még mindig, nem múlik
bennem él
annyi nap telt el azóta
de nem feledek
hány éjjel és hány nappal
körbejárom
az utat újra
mély, sötét a csillogása
szelíden szólít
menj utána!
Miért nem lehet arany a színe
miért nem látom a hajnali fényben?
Bűv kört alkot
igéz ugyanúgy
minden erőm elhagy
fáj a múlt.
Körülöttem minden csodákat alkot
hazám s hitem
oroszlánként harcol.
Sorsom eközben jelentéktelen, silány
de bűnöm, hogy lelkem még mindig
kiállt.
Fekete rózsa, éjszaka lángja
múlik az idő, s múlik az álma
két kezem tartja selymes ruháját
de a vad vihar eltépi
tőlem
világát....
Mindent leteszek az oltár elé
hogy az ösvényen átvezető kötelet
megragadjam.
Ha elszakad alattam legyen
de csak így lesz teljes életem
s állok a képzeletbeli híd előtt
előttem a fekete rózsa, az életem
mindenem, emlékeim, álmaim, sorsom és végzetem.
S rezdül mindenem, nemes lesz,
van hitem
s kitépem a földből gyönyörű szirmait
az égnek adom mind
s könyörgök az öröknek
cseréljen színt a kor
s a sötétet váltsa fel az élet
teremtse meg újra az aranykort
kék legyen az ég újra
s zöldbe boruljon a táj....
Istenem.... hazám....
2008. VI. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése