Nézem a távol
égi fényeit
szemem előtt a múlt
mint régi jóbarát
köszönti rég őszbe borult arcom
csillagokkal ékes messzi látomás.
Járatlan utakon
tévelygő lépteim
megidézik újra
a párduc lábnyomát
s lovak viszik hírét
régi aranykornak
szívem utolsó
halk robaját.
Szemedbe néznék
hogy lássam még egyszer
miként ragyog fel
az őskori láng
s bocsánatodnak
halk mosolyával
merengenék még
éveken át.
Egyszer még szeretnék
futni a réten
szállni a széllel
mint fecskemadár
elhinni néked
hogy könnyü az élet
mint hajnali napnak
a feltámadás.
Itt a mezőn most egymagam állok
a múlt emléke szívemhez talál.
Békét vár lelkem
esendő éltem
nyugalmat talál.
Egyszer még felsüt
oly vágyott napunk
s lesz még eső után
szivárvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése