Művek: Őszinte hitvallás

"Ne kérdezd merre,
ne kérdezd hová
Mindig csak előre
mindig csak tovább.."

Hajnal ébreszt, lángja hevít
szemem szikrázik a fénytől
fáradságom szertefoszlik
A vér hangja szólít,
menni kell előre
menni kell tovább.

Nincs nyugtom, de nem is akarom, hogy legyen.
Szenvedés minden tétlenségem.
Nem birok maradni, szólít a messzeség
hideg szellő borzol
és csalogat a fény.

Nem érdekel vihar, villám, jégeső
jöhet szegénység, bizonytalanság
elveszhet a talaj lábam alól
de ez csak látszat
mert tovább lépek, sohase volt biztos támasz.

Nem tudom feladni, ez leszek, ez voltam
nekem a vándorbot örök társam marad
csalogat az ismeretlen és ezerarcú világ
nekem menni kell... menni tovább.

Tudom jól, nem jöhet mindenki velem, hosszú az út
s hideg az éjjel,
társul szegődnek hozzám percekig, s boldogságuk mámorít
de közben ég lábam alatt a talaj
menni kell tovább, még hosszú a nap.

Nem birok megállni, nem tehetem. Ez ad egyetlen értelmet nekem.
Így lettem álmodó vezető, költő és orvos.
Így játszottam dallamot, és regéltem meséket tavaszi alkonyon.

Ki tudja merre?
Ki tudja hova?
de én megyek előre
s megyek tovább.

Néha hátranézek, nagyon fáj nekem
annyit mindent hagytam hátra, emlékek árja zeng
visszafordulok néha, teszek egy két lépést
de erőt vesz rajtam az ősi kétség
s fordulok vissza utamra
erőtlen kezemmel kapaszkodva
teszem újra az első lépést...

Nekem ez az arany út, ez az élet!
S áldozatom nem kétséges, soha többé.
Mert monotonnak tűnik járás, de mindenütt ismerős vár.
Kör alkotja az egészet, örök kör végtelen
s bárhová is visz végzetem, mindig visszatérek
mert aki megy és halad, az idő ura marad.
Körbeér és kezdi a táncot újra.

S intek, jöjj farkas kövess!
Szaladjunk együtt tovább..
Üzzük a szarvast az ősi nyom után
fák között, ágak vágnak, de tisztásra érünk
s virit a nap az aranyló agancson
s ott megállunk...

Megmozdul az erdő, s ezrek lépnek elő bátran,
mert minden szó, mi igaz és őszinte megtalálja társát..

Farkas! Az utolsó pár méter az enyém, de segíts nekem.
S lélekben ad erőt,
hogy elérjem a szarvast...

Végre...