Művek: A jel

A nemlétező ürességből tör utat a jel
úgy értem
az összefüggést, önmagában
a szúrt seb már gyorsan gyógyul
talán még karcolás se volt
mint éjszaka homálya úgy fedi el arcom
egy percre
és magam se értem miért, de boldog vagyok
egy apró teherrel kevesebb.
Szabad vagyok s létemet keresem
a szolgaság nem adna enyhet
a turul velem él, talán néha
csak képzeletben
de hiszem, hogy van hazám és népem és értékem
mit az idő nem pusztíthat el
s ha most a zord kor mulandóságot is int
én megtettem mindent.

Kimondhatom, büszkén
megvívtam a lélek harcait
a kard kezemben éles és vág
de nincs már ember a sötétség igájában
kit fel ne szabadítottam volna, s bűnöm engesztelést nyer
általuk, míg önmagam
vándorlok még...
tovább...
de jövőbe merengő szemeim látják a napnyugtát
hideg szellő támad, borzongok
edzett akaratom is pihenni vágy
ha a fény igazán bennem él
a rétek várnak
és sejtéseim közben kopik az út
haladok
már lassan minden métert számolok
mint gyermek ki játékát várja
mosolygok a vad tövisek árjára
mert a "vaskerék" nem csak őröl hanem teremt
s lehull a száraz kóró tekintetem felett
s helyt ad az újnak, a szépnek
mit annyi álmatlan éjjel keresett
így nyílik az arany rózsa, az elmúlás helyett

ezt várom, s hív engem
s eltűnnek a zárak, az ajtók, akadályok
ledőlnek a falak
változik minden, kusza mozgások,
de én maradtam
őriztem a rendet
és az aranysárkány tánca
életművem egészének lényege
erőt ad
s pusztul a kétely, a romlás s megosztás
megtaláltam helyem
s végre győzelmet látok, igazságot
a korona visszanyeri ősi méltóságát
a táltos farkast idéz
a párduc meghajol a törvény előtt

és tudom a választ
itt rajzolódik előttem, hisz vak lettem a sötétre
de az arany belém költözött és új világot
ad a felszínek helyett.

Itt minden megtalálja egymást
ez fog elvezetni a célhoz
a leghatalmasabb égen és földön

Az egyetlen, akár a mesékben
mely megmentett engem annyiszor
most sem hagy cserben

és most arcom felé fordítom
most elég bátor leszek hozzá
hogy szembenézzek
s tekintetünk megteremti,
visszahozza, mi elveszettnek vélt

a valódi és őszinte reményt!