Sajnos nem tudom pontosan ki a szerzője, de nagyon megtetszett ezért idézem a saját blogomban is.
Tudod, akkor az ember rájön,
nincs olyan, hogy büszkeség,
a büszkeség egy hazug világnak a hazug eszköze,
valójában bizonytalanság,
gyávaság, szeretetlenség, tanított modor,
miről azt gondolja a magát sem ismerő ember,
hogy az az ő erénye,
alázkodás is csak a hazug világban van,
valójában bizonytalanság,
szeretetlenség, gyávaság,
egy tanult modor,
nem sajátja az embernek,
de csak az tudhatja, aki igazán szeret,
hogy nincs büszkeség,
mert a büszkeség mindenétől megfosztaná,
mindentől ami szép,
ami szép, ami kedves neki,
ha kidobják az ajtón, bemegy az ablakon,
ha elküldik is visszajön, ha nem szólnak hozzá,
hát ő szól ahhoz a másikhoz,
és nem érzi, megalázkodik,
mert tudja, ott van az ő helye,
hiszen csak ott melegíti a Nap,
ott ragyognak a csillagok,
ott derül a télre tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése