Fény és lángvihar
dobok szólnak harsonák zendülnek
ember a fergetegben, a földön
készül.
Elszántság, hősi büszkeség
tölti el lelkét
s csattan a rostély
élces a kard hangja.
Mi az élet? Mi a cél?
Az aranysárkány útja a válaszom!
Hinni és világítani.
Az élet csupán egy nap?
Lehet, "de az igazi érték nem a számokban keresendő."
Fényes páncél, erős tekintet
határozott arcvonás.
Tiszta lélek, aranyló rang!
A nap felé fordul
és alázattal térdre borul.
"múlt, jelen s jövő egyet ér"
mert mindazokért kik hősi halált haltak és
kiknek szemében a remény szikrája fénylett
mert mindazokért kik várják és keresik
s nem nyugszanak, már küzdenek fent
a fellegekben
mert mindazokért kik a jövő, az új nemzedék
s az értékek igazi örökösei!
A tiszteletadás után szárny suhan
ismerős, barát
hű társ az aranysárkány.
Szavak már nincsenek
mert egy a lovag s hátasa
sorsuk találkozik
s utolsóként bár
de az ég felé száll
az egy és nemes
aranysárkány.
Én mesélek tovább, nincs olyan hely hol ne lenne
egy apró láng
s megkérdezem halkan:
"Hiszel-e a sárkányokban?"
Mosolygok a gyermeki szemeken
s folytatom
mert küzdelem jő
a végső s nemes
hol az aranyalmák őrzik a képzelet
határát
csak az lebeg szemük előtt
s a vörös, hatalmas sárkányrengeteg
elmosódik
nincs erejük többé
az ősi tűz felett!
Hazám, népem, nemzetem
Az álom neked is szól
Ébredj velem!
Hány kardcsapás, sárkányordítás?
Számuk kavalkád
az akarat edzett
és éles a karom.
Győzhetnek valyon?
Az utolsó részt te írod barátom
te döntesz
Van hited felemelni a kopját és az ég felé nézni?
Átérzed még napunk hatalmát?
Él még benned az oroszlán?
Én csak egyet igérhetek
Ott leszek!
Harcolok veled, én és a sárkány
bárhová visz végzeted.
A mese itt megpihen
te írod tovább
s hideg őszi éjszakán
a tűz körül, nehéz világban
fénylő tetteid meséli az őrző
a vándor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése