Művek: Látomás

Messzi hang, az észak jeges levegője
köszönt engem
elfeledett ösvény csendje hív
mint tehertől megfáradt
balsorsú
ember.
Napfényt idéző látomásként dereng fel
a jel
mi utat ad és célt!

Három oroszlán vágtat az éjben,
úgyhiszem prédát keresnek.
Két határozott, egy kétségbeesett
aggodalma szívemig elér
szemében csillan az ősi fény
mi vezeti lépteit.
Járása mégis büszke, és küzdi a hontalan
éjt.
Keres, körbenéz és siet tovább
örzői után.

Betegen, fáradtam erőm fogytán
szendergem a létezést
erős állkapocs mar belém
mikor morgás tör mögém.

Késő, talán
képek folynak össze és könny érinti
arcom
csak egy hang tart, kérő:
"Ne hagyj itt!"
ez a küzdelem és harc
utolsó, hogy mi fontos nekem el ne vesszen
de méreg öl és sorsot akar irni.
Itt kell változtatni
és látom a fonalak tengerét
a terem most üres és sivár
magam vagyok és kisért a múlt
gondolataim elvesznek a sorsok nyomán
és félve borulok le, az idő előtt.
Csend, körbenézek
ólomsúly a tétlenség
kettétör és elránt, de többé nem futok el
már nincs hová
és az élet fonalai csillognak előttem
miközben megtörik magányom
ismerős léptek és suhogó szárny
itt a hiéna, a párduc, a solyom
és én döntök
kigyó vagy oroszlán
és a nap teljességében hiányzik még egy
a sárkány!
Arany vagy fekete
már nincs sok döntés hátra
Ma rálépek az utolsó utamra.
Az aranysárkány tánca a végzetem.
Nem a nevem marad meg, mert örök fényű az, ami teremtett.
Írnék még tovább, de többé nem teszem
a fény betölti újra életem
akkor is mikor, lecsukom szemem
mert oroszlánok őrzik léptem
az aranyló nap felett!