Ánryékok táncát őrzi a tekintet
nyugalom fon ágakat az éjszaka köré
halk zenét dúdol, a tavaszi rét
s lehunyom szemem a természet felé.
Pihenni vágyok, a nem lét felé
Lehajtom fejem a közeli törzsre
s átérzem életének rezdüléseit
miközben a hold a horizont felett
utakat rajzol az ösvényeken
Csak egy gondolat, egy szó
dallam szelidül meg s hangom
kelti kezdetét
én idézem, én teremtem
lassan, botladozva
de átérzem csodáját és az ősi hatalom
lelkembe költözik
így dalol az oroszlán
megszelidül a világ
virágba borul hazám
a ritmus visszatér
s adja ütemét
hitnek, sorsnak
népnek, s országnak.
Lehajtom fejem és alszom tovább
s ébredek a nappal
ha az időm lejárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése