Messze, nem itt, hangtalan éjből törve előre
egy szabad vidék felé
Nincs helyem itt, a szűkös akolban,
porfészek ért folyó háború kellős közepén.
Szabad lelkem a vidéket álmodja
számomra megnyugvást csak ott lelhetek.
Lovam, az álmokból jövő patás nem kér tőlem
lehetetlen célokat, csak az életet várja
Lángot, vágtát, s végtelent.
Örök tánc ez, révület mi kiszakít és megtört
fáradt lelkem halk himnusza
mely hálát ad a napfényért.
De addig mig sikátorok közt vezet utam
inaim megfeszülnek, nem engedek, elég volt.
és csak a tisztelet vezet
az igaz és őszinte
az egyedüli mi képes parancsolni nekem.
Érezni akarom még mennyi van bennem
még képes vagyok felkelni
mégha érteni nem érthetem
de tudom a fogalmakból, hiszem
egy vagyok álmaimmal.
S több nem kell
a világ bölcsességei csak tévútra vezettek
önmagam felé kell egyedül megfelelnem
S megtalál világom világa engemet.
2009. IX. 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése