Művek: A táltos

"Megöregszem, hosszú ősz hajam lesz és tudom, akkor már bölcs leszek."

Léteznek még?
Hol vagytok?
Idézők, regélők, táltosok?
Meséitek élnek-e még?
Járjátok-e az ősi táncot
a tűz körül
vagy kihunyt szemetekben
végleg a parázs?

Hiányoztok...

Borongos éjszakákon
farkast látok álmaimban,
sólyom röptét figyelem
de nem értem.
A kulcs nállatok volt...
én csak látok... de nem értek...

Táltosok hol vagytok?
Magyar hitem merre vesztél el?
Hol hagytak el a történelemben?

Látom az oroszlánokat.
Látom és nem értem...
Nyissátok meg az ősi kapukat,
szóljatok hozzám az igazság nyelvén
az örök magyar nyelven,
mely nem tud hazudni.
Sohase tudott...

Figyelnék, de hitetlen vagyok
még mindig
gyenge gyertyaláng csupán
és erős a szél...
Hozzátok el a lángot...
táltosok ...

Velem vagytok és mégsem...
messzi a csillagok fénye...
Az ősi fényes ösvény
elérhetetlen távolságból
néz reám.

Hazám...

Mi ez a kor?
Ismeretlen, idegen...
Hideg.. akár a jégvilág
Ki ébreszti fel álmából, mielőtt végleg megfagy?

Küldjétek el a napot! Az ősi jelképet.
Az aranyló búzamezőket.

Táltosok ... álmodok...
de ti valóságot kérjetek
az egy és igaz
örök Isten előtt.