Nehéz lenne részletes, mindenre kiterjedő leírást adni a kháli nyelvről. Részben akadályoz benne, hogy leírva nagyon kevés szabály található és jórészt csak saját emlékeimre támaszkodok e sorok írása közben. Körülményessé teszi munkámat az a tény is, hogy szóalkotás és mondatszerkesztés terén nagyon eltérő filozófiát képvisel ez a komunikációs világ.
Elsőként az alapokat kívánom bemutatni. Az egyik legfontosabb alaptétel, hogy minden kifejezés érzelmi tartalommal rendelkezik. Próbáljuk úgy elképzelni, mintha egyetlen szót sem ismernénk és egyszerűbb hangalakokkal mutatnánk ki haragunkat, örömünket. Ez hordozza mindig az elsődleges jelentést. Értelemszerűen, ez csak élőszóban tud igazán megmutatkozni. Írásban a kifejezések általános hangulati értékeinek összegzése fejezi ki a közölni kívánt információt. Az előzöekből következik, hogy a kháli nyelv nem törekszik logikai egyértelműségre. Ez alapvető szempont, ami a megértéshez elengedhetetlen.
Vegyünk egy példát! A "karga" annyit jelent, mint csend. Lágyan ejtve "megnyugtató csendet", határozottan "feszült csendet", harciasan "véget jelentő csendet" fogalmaz meg. Szükséges az ősi, primitív beleélés az árnyalatok megkülönböztetéshez.
Nagyon fontos tulajdonság továbbá, hogy "ez a nyelv nem tud hazudni". A nem létező dolgok kijelentése egyben a parancsoló mód is, ehhez azonban ismernünk kell a leggyakoribb állapothatározószót: a "tu"-t.
Egy adott személyt, csoportot, tárgyat, fogalmat stb. a jelenben ideiglenesen meghatározó tulajdonsághoz kapcsolódik. Ha a közelünkben lévő általánosságban értjük, akkor mint előljárószó használjuk.
Példa: tu karga = csend van (-> csend legyen!)
Ha valamihez konkrétan kapcsoljuk. Például "én csendben vagyok", akkor a tulajdonság után írjuk és a személy, tárgy stb. elé.
Példa: karga tu hia = csendben vagyok, csend vesz körbe
A sokszínűséget jól szemlélteti, hogy az előző mondat jelentheti "én csendben maradok", "én csendre vagyok kárhoztatva" stb. ezt a hangsúly vagy szövegkörnyezet tükrözi.
Ismerjünk meg egy másik állapothatározót: a "ter"-t. Ez egy sokkal hosszabb időre vonatkozó tulajdonságot jelöl és leginkább személyekre használjuk.
Példa: karga ter hra = te csendes ember vagy
Az első "lecke" végén közlöm a "létigéket" (személyes névmásokhoz hasonlítanak leginkább a világi nyelvben).
hia = én (itt végképp nem érvényes, hogy csak ennyit jelent)
hra = te
hras = ő
hrator = mi
hrava = ti
hravas = ők
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése