Az igazi rózsák aranyló réteken nyílnak.
ott ahol nem arat a nincstelen halál
hol nem porlad el az ember a súly alatt
kerékbe törő időnek átka, nem sebzi lelkem tovább.
Az igazi rózsák aranyló réteken nyílnak.
nem a fagyos tél jegei alatt
s nem a szobrok hideg talpkövén
nem üres tekintetek homályában.
hanem a kikelet világán, hol otthon vagyok
és a szél körbeveszi megfáradt lelkem
szétnézek és a természet velem énekli dallamát
ott nyílnak az igazi rózsák!
és én megyek tovább, indulok érte, hogy mi elhullani vélt
új életet leljen és aranyló fénnyel töltse be az éjjelt
"ez az én hitvallásom ez az én hitem
ezért a keresztet vállaimra veszem"
nincs más sors mi enyhet adjon nekem
nincs más út mit járhatnék
csak ez
ezt láttam meg elsőként, ez adott erőt és a
végtelenséget megmagyarázta nekem
ez a fény csillogot ezernyi szemben és
őrizte léptem
igazságot mutatott és nem kért sohasem csak adott
otthont kényelmet, múltat s jelent, értéket, világot, decemberi
fagyos éjjen is barátot, ki várja a nappalt a reményt
adott célt és talentumot, mestert hozzá ki magányos órán
vezette kezem s bizalma elkiséri életem
mindent megkaptam, nem térek le
s aranyló fénnyel ragyogjon a sárkány
az útmenti rózsák szirmai felett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése