Nem találom a sorrendet, vagy a megfelelő szavakat, annyi minden jut eszembe hirtelen e két szó hallatán. A mai nap gyakorló klánwarjai végleg bebizonyították előttem, hogy eljárt az idő felettem. Belefáradtam... Ez a legjobb szó rá, hiszen hazugság lenne aztmondani, hogy végleg meguntam.
Rengeteg élménnyel gazdagodtam, ennek az "névtelen" játéknak hála. Magam előtt látom a kezdeteket, amikor kollégistaként a számtech órán próbáltam bekerülni egy klánba, azzal a tudattal, hogy iszonyatos nagy hátrányban voltam, hiszen én csak hétvégén tudtam játszani. Mégis... volt egy klán aki elfogadta a jelentkezésem. TTS... és elkezdődött...
Több órás publicolások hétvégén fergeteges hangulatban :D. A játék minden apró titkát próbáltuk megfejteni, néhol igen humoros végeredményeket produkálva (a jól ismert ki tud gyorsabban építeni meg a jetpack energy :D, amik fpstől függtek). Megismertük Kayost, a külföldre szakadt magyart, aki sokáig a mentorunk volt. Ő hozta nekünk a jól bevált taktikákat. Mennyit rivalizáltam Nephoteppel és sok magyarral, bizonygatva nekik, hogy én nem játékosokat lopok, hanem hiszek abban, hogy összefogással sokat elérhetünk ebben a játékban...
Itt megállok, mert az indulás óta eltelt ugyan 4,5 év, de az utobbi időben valósult meg az álmom, ami miatt anno annyi haragost szereztem. Egy szó elmond mindent: hungarians... Amikor először említettek így minket a külföldi oldalak, már éreztem, hogy a sok naivitásnak gondolt botorság kezd megvalósulni. Nem telt el sok idő és olvashattam ezt a számomra gyönyörű leírást az angol ENSL (versenyliga) honlapon (nem pontos idézet): "egy olyan csapat, akiknek egyéni teljesitményük nem a legjobb, de csapatmunkájuk csodákra képes", olyan büszkeség öntött el akkor, amit azóta is nagyon ritkán érzek.
Megmutattuk a világnak, hogy ez a tragédiáktól szenvedett ország pár játékosa össze tud fogni és csodákat alkot. Igen azok voltak ... csodák ... Képesek voltunk 2 nap alatt felkészülni liga meccsekre, hajnalig tartó gyakokkal, napi 5-6 pcwvel, mert máskor nem volt rá idő. Szenvedtünk minden apró mozdulattal, hogy egy adott szituban (és csak akkor) de maximumot tudjunk nyujtani. Nem tudom összeszámolni a hajnali bunny (gyors mozgás) gyakorlásokat, amikor már a képernyő mindenkinél egy összemosódott katyvasz volt. Netproblémák, gépkifagyások hadát álltuk ki. Szerverünk se volt gyakran, úgy lopództunk fel idegen helyekre, csak hogy még a tét meccs előtt átvegyük a taktikát.
Nem tudok mindent leírni... képtelenség. Szórakozásaink közül: Onos fogocskák, akna rakosgatás, bemelegítő torna war előtt, március 15-én könnygáz elől futni :DDD stb. stb. stb. :D
Vannak fájó emlékek is, CB selejtező utolsó meccse... csodaszép kezdés, ahogy a könyvben van, de elfelejtem az aknát. Az alienek rusholnak és szertefoszlik egy álom, belefektetett órák tömkelege... A végeredmény csak döntetlen :( Talán még most is zavar kicsit, de úgyhiszem elfogadtam.
A klán változott itt ott, de az én stílusom maradt és úgy gondolom, mostmár kiöregedett. Nem akarom keresni a hibákat, küzdeni a látszólag lehetetlennel, miközben lerkem szárnyai már igencsak megkopottak és a kommanderszékben is lassan találom meg a gombokat :D Elfáradtam... Az új generációjé a terep és én leteszem végleg az LMG-t. Hajnali 2:29 van... a kláncsaták még a fülemben vannak, de már aludni szeretnék. Kiharcoltam magam :) Jó éjszakát bajtársak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése