Olvasol. Tudom, mert gondolataidat szépen lassan megköti a betűk rendezett halmaza, ahogy haladsz előre az ismeretlen szavak fonalán. Itt halk lélegzetet veszel és már folytatod is ... Hirtelen megállsz! Hol van ennek értelme? Keresni kezded, kiváncsiság furdal. Mi lehet a végén? Semmi válasz nem érkezik, de te olvasod tovább.
Nincs tanúság! Önmagadat látod a sorokban. Az írás igazi hatalma ennyi csupán...
Te olvasol ... és én írok... ez az, ami gyönyörűvé teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése