Írások: Óda az éjfélhez

Közeledsz, mint lámpások fényétől rettegő tolvaj, hogy egy napot ismét elvegyél tőlem. Az éjszakának leplét teríted magadra, rám se nézel, csak egy pillanat, és gyors iramban szaladsz tovább... Nincs mit tékozolnom számodra. Álom suhan el szemeim előtt, melyben te visszatérsz hozzám. Lerakod végtelen, üres zsebeid zsákmányát elém: a sok múló nappalt és éjjelt. Én csokorba szedem őket és feléd nyújtom. Így áll meg az idő egy pillanatra...